Rollin

Megjegyzés

Folytatom majd még a blogot, bár emlékekből kapirgálva, csak nem volt időm :) Addig is ajánlom Atom által írt szerintem remek interjút: http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/barcelona_szombathely_biciklitura 

5.nap: grillcsirke, magyarok, férfi munka

Reggel hatos kelésből a változatosság kedvéért nem lett semmi, de azért fél nyolckor el tudtam indulni. Egy kényelmesre fogott pakolás és egy kis beszélgetés, búcsú a jó fej német szomszédaimtól, ez színesítette reggelem:) Átkutyagoltam a benzinkútra felfújni a kerekem, ahol épp egy szombathelyi kamionos ébredezett (aki nem tudná, én is szombathelyi vagyok), kicsi a világ és magyarok mindenhol vannak :)

Reggeli, ha már Franciaország akkor croissant, sajnos kávé nélkül a mellékhatásai miatt, és egy istenien fűszerezett mini pizza. Ezután 50 kilométer szenvedés, ezalatt minden túlzás nélkül teljesen egyenes volt az út, ha valakinek sas vagy katonai műhold volt a nénikéje simán megnézhette volna mit reggeliznek a következő városban...

Ezután kis pihenőm alatt tudtam enni, vizet felvenni és sikerült az ellopott szemüvegem illetve kulacsom helyett másikat venni, most teljes a boldogság. Aztán jött egy kicsi pötyögés, idegesítően hosszú dombokkal amik csak nagyon minimálisan emelkedtek és inkább volt unalmas mint fárasztó de leginkább meleg. Reggel még felhős volt az ég, tökéletes tekerni, de dél körülre olyan 35 fok köré mászott a hőmérséklet, ami vízben fekve jó csak.

Megálltam kajaért egy Aldiban, ahol összefutottam magyar kamionosokkal, úgy tíz percet beszélgettünk, kedvesen felajánlották, hogy hazavisznek vagy legalább hadd dobjanak már át tenger előtt levő "dombon" (ami úgy 30 kilométer mászás), de nem éltem a lehetőséggel, ez a dolog szépsége felkiáltással.

Itt jött még egy 40 kilométer szenvedés, egyre durvább emelkedőkkel és nulla ereszkedéssel, belevéve az általam "halálszakasznak" elnevezett részt, amiből elég sok volt (20-30km csak szőlő ültetvény és tuti elfogy a felénél a vized). Mielőtt elértem végre a célom, még egy tajgetosz pozitív francia kamionos megpróbált kinyírni egy ablakon kihajított, jó egy kilós csirke képében, ami kb 1cm-vel az orrom előtt zúgott el. Asszem ha fejbe talál/vág, akkor mentő visz haza, vagy a halottaskocsi, mivel egy hosszú dombon lefelé, kb. 60-nal mentem.

4. nap: szenvedés

Reggel ötkor ébredtem a strandon, a homokot egyengető traktorok hangjára, és arra hogy megfagyok.. ..azért ezt a tényleges felkelést valahogy csak sikerült majdnem 7ig elhúznom, de annyi előnyöm volt, hogy most csak a hálózsákom kellett elpakolni. Ehhez persze már társult a tegnap említett csodás felismerés (hogy ellopták a kulacsom és a napszemüvegem).

Reggel a partról felmásztam Montpellierbe, ahol reggeli és telefontöltés következett, előre megalapozott aljas célból:) Sikerült egy nagyon jóféle pékségbe bekeverednem, ha otthon ilyen színvonal lenne azt hiszem rövid úton járhatnék Norbi tornára.. ..mondjuk olcsónak sem nevezném 4,70€-t fizettem egy jól kinéző valamiért, amiről kiderült hogy kb. fél kilogramm, teljes kiőrlésű tésztába bújtatott, két virsliből és valami isteni besamellel elkevert sajtból állt. Drága volt, de reggeli ebéd vacsora ezzel megoldódott :) Reggeli után a mekiben elücsörögtem még egy-másfél órát egy tea mellett, amíg telefonom töltődött. Végre újra volt GPS-m és kikeveredtem a városból, ami még így se volt egy ésszerű művelet. Utána szokásos szőlő-domb-villák váltották egymást.

Délutáni pihenőm alatt egy bolt előtt találkoztam szimpatikus francia túrázós nénivel, kicsit beszélgettünk, ők a férjével a tengerhez mentek Montpellierből, és nagyon lelkes lett amikor megtudta, hogy mit csinálok, merre tartok épp, bár azt nem akarta elhinni, hogy csak ennyi cuccom van :)

A bolt után sok bajom volt, kijött rajtam az előző napi 200km fáradtsága, de ezt sokáig nem kellett "élveznem ", ugyanis egészen 3km múlva eldurrant az első kerekem. Kicserélni 2 perc, az érzés amikor megtudod, hogy a nálad lévő pumpa* nem hajlandó fújni és tisztában vagy vele, hogy a mögötted lévő faluban nem volt benzinkút: felbecsülhetetlen...

Következett egy kellemes 6km-s séta, /spd cipőben ez annyira nem egyszerű, és nem is mókás/ végül 1 óra kitartó stoppolás után megállt valami (Oh yeah) a biciklim bekerült egy paci mellé, véglegesítve a vasparipa elnevezést) majd egy könnyed 15km-s út után ki is raktak az első benzinkútnál. Rossz lett volna lesétálni ezt a távot. Gumi felfúj, Dani boldog.

Tekertem kb. 30 kilométert, megálltam inni, és azon gondolkodtam, hogy maradjak vagy továbbmenjek-e. Pár pillanattal később a dilemma eldőlt, amikor a nemrég kísérelt belsőm a hang alapján módszeresen felrobbant. Szerencsére egy kemping közelében voltam, így most itt vagyok, és ahogy elmerültem a sátorverés után a medencében, rájöttem hogy, a 10 eurós szállásdíj minden centjét megérte, isteni volt.

Reggel ismét keríthetek egy benzinkutat, és most nem 8 bart fújok a kerékbe, annak ellenére, hogy bírnia kéne..

*Decathlonban szerszámot és belső gumit venni a tapasztalataim alapján nem érdemes!

3.nap taps, meleg, zárójel

Reggel egy kicsit nehezen indult, sokszor felébredtem éjszaka, ahogy a szél cibálta a sátrat, mert nem volt mar erőm rendesen kikötni. Reggeli helyett egy 30km-s etappal indítottam, Narbonne-ig, itt reggeli 1 liter tejjel kiegészítve (1. imádom 2. csipkebokor vessző 3. kalcium)

Következő részben 90 kilométer mentem, csak inni álltam meg (összesen 11 litert ittam, csak tudnám hogy fér el bennem ennyi?!) Az út gyönyörű volt végig, kis dombocskák, árnyékos fasorok mezők, kis kúria szerű házak elszórva mindenfelé, természetesen szőlővel előkert gyanánt :) - mint egy idilli francia filmben.

Kettő óra körül megálltam pihenni, mert túl erősek voltak a Nap sugarai, sikerült két csodálatos óra helyett alig egyet aludnom, mert a parkban, ahová kifeküdtem játszott egy Mateo nevű kisfiú, aki ha anyukájától két méternél távolabb került (nem rabolták el az ufók), akkor a drága mamája egy légvédelmi szirénát megszégyenítő hangon kezdett el ordibálni vele..

Négy óra körül indultam tovább kis falvak, szőlők, katasztrofális kiírások kíséretében, GPS nélkül tuti halál. Valahol a tengerpart közelében megtalált magának egy csapat, pont öt körforgalom előtt, és mindegyikbe addig köröztek amíg mögém nem kerültek, hogy újra és újra megtapsoljanak:D Barátságosak az emberek:)

Estig 150-ik kilométer fele közeledve kezdtem már nagyon szenvedni a hátizsák miatt, iszonyatosan nehéz, és kénytelen vagyok 50 kilométerenként megállni 5-10percre, mert teljesen begörcsöl tőle a vállam. - mire hazaérek várom a jelentkezőket, akik átmasszíroznának ;)

Elértem Montpellierbe, gondoltam lemegyek a partra. - nem kellett volna.. A telefonom lemerült addigra nagyon eltévedtem, de egy gyönyörű helyre értem ki, ami kicsit kompenzálta az idegességem, ekkor már erősen 180 kilométer felé jártam, ami cuccal annyira nem kellemes.

Innen nagy nehezen átkeveredtem a városba ahova akartam, eldöntöttem hogy ma kempingben alszok. Nem jött össze. - 3 helyről küldtek el, hogy: "Bocs túl késő van." - ekkor már ki voltam idegileg és testileg, közel a 200-ik kilométerem környéken jártam, besokalltam, elmentem a strand végére és lefeküdtem aludni a vízimentő emelvénye alá, szimplán csak a hálózsákba.

Az éjszaka egyetlen negatív momentuma, hogy amíg aludtam, valami seggfej lenyúlta az egyik kulacsom és a szemüvegem. - remélem megfejeli egy kamion elejét, vagy hátulját. A lényeg, hogy törjön el rajta a szemüvegem és fájjon neki...

2.nap nagyon tömören: Egy kis kóstoló a Pireneusokból, barack, hullámvasút

Reggel kicsit nyűgösen ébredtem, az életem első vadkempinges éjszakája után. Reggeli a benzinkúton, vízhalmozás, indulás. A határhoz felfelé menet szenvedtem rendesen, nagyon meredek volt az út, és a biciklimen nincs fent a legkisebb lánctányér elől, ezért a legalsó fokozat 2-1 aminek következtében kb. ötszörösére nőtt a combom, mivel a hátsó csomag miatt felállva se tudok tekerni..

Átértem a határon, valami nagyon olcsó faluban találtam magam ( hasta luego España) rengeteg ember, folyamatos kocsisor, viszont a 15km-s mászást kompenzálandó, jött egy kellemes 4km-s lejtő, az út mentén egy gyümölcsárussal, ahol jól bebarackoztam és végre ettem cseresznyét is.

Estig semmi extra nem történt, egész nap csak tekertem, viszont a rengeteg mászás az emelkedőkön és a rákvörösre, helyenként pedig szénné égett combom kikészített, ezért 110-ik kilométernél megálltam, felvertem a kis sátram és aludtam egy kiadósat.

Ui.: Volt az öböl közepén egy átkötő földnyelv, olyan szél volt, hogy még a sirályok is inkább sétáltak az út mellett..

A fotókat egy ismerősöm tölti fel nekem, szóval nem minden passzol és van jó helyen a szöveghez, de ezt nézzétek el, nehéz lenne ezt egy telefonnal menet közben, wifikre vadászva, fáradtan zökkenőmentesen és flottul írni/csinálni:)

1.nap Barcelona - Figueres 146km

Reggel befejeztem a parkolást, reggeli, lelki erő gyűjtés hogy végre elinduljak, könnyes búcsú akik kikísértek, mert amíg haza nem érek maximum a biciklimmel beszélgetek.

Térkép alapján indultam el, de aztán rájöttem, hogy felesleges, annyira egyértelműen kivan írva minden. Barcelonába végig a parton néha szó szerint. - amerre meg a bicikliút nem egyszer a betonról hirtelen átváltott köves földes útra, amin ha nem látom, hogy mások is mennek, tuti visszafordulok.

Barcelonából való ki jutás az utat tekintve egyszerű volt, a bekapott piros lámpák számát nézve viszont egy horror.. Az út még úgy 60-70-kilométert a parton ment, kisebb nagyobb emelkedőkkel aztán ahogy elfordult az út Girona, Figueres irányába gyakorlatilag szinte végig mászás volt, ha volt is egy kisebb lejtő az tuti, hogy háromszor akkora emelkedő követte. Útközben igazából csak vízért álltam meg, mint kiderült nem vagyok ultra gazdaságos 100km-n kb. 5 litert fogyasztok.. Figueres előtt már nagyon szenvedtem az előző napok sorozatos "nem alvás"-ától, ezért úgy döntöttem megállok, ha találok valami eldugottabb rétet. Végül egy nemrég aratott búza tábla lett a város szélén, viszonylag közel a házakhoz. Most vertem fel először a sátrat, ezért kicsit megküzdöttem vele, de holnap legalább már megvan hamar :) 

0.nap: Egy kis városnézés + pakolás

A Reggel egy kicsit nehezen indult, mert tegnap nekem jutott a kanapé, amire nem mondanám hogy a kényelem csúcsát képviseli. Reggeli, irány a város. Elsőként La Sagrada Familia ha útba esik, de sajnos csak kívülről néztük meg az ijesztő kb 500méteres sor miatt. Következő állomás Park Güell, 2 átszállás metróval. A hegyre való feljutás érdekessége az volt, hogy amerről mi mentünk, talán az utca meredeksége végett, talán csak humanitárius okokból az utca közepére építettek egy mozgólépcsőt, ezzel megspórolva fél kg mászást, -1liter vizet és kiköpött a tüdőt az áldott turistáknak :) (képekre kattintva galéria)

Park után lesétáltunk a La Rambla sétálóutcára, ami betudhatunk egy erősebb edzésnek, vékony talpú cipőben 5km-t sétálva. Odaérkezés után első körben bolt, kaja, majd alkalmas hely az elfogyasztására, ami nem volt, ezért egy 5* szállodával szembeni járdapadkára esett a választás teljesen véletlenül. Az ebéd legszebb momentum a "pincér" befutása, egy jaguáros bácsi személyében aki megállt mellettünk, lehúzta az ablakot és valamit nagyon lelkesen kezdett el magyarázni, én pedig okosan bólogattam, mintha érteném mit mondd.. (képek között látható a csodálatos svédasztal)

Este összepakoltam, szépen szelektálva átnézve mindent, ami amúgy rám nem túl jellemző, sokszor lustaság végett.. Csomagtartós táska alulról súrolja a 6kg-t, ami a hátamra jön viszont szerintem megvan legalább 7kg. - Úgy döntöttem nem stresszelem magam azzal, hogy méregetem. Felesleges cuccot nem raktam, tehát úgyse fogok kiszórni semmit, ahogy fogy az italpor meg a nutella, úgyis legalább 1,5kg-val könnyebb lesz a végére :)

Holnap reggel indulás, eddigi életem talán legnagyobb kalandjára. Közbe ha találok kósza netet, majd lesznek bejegyzések képekkel, de minden napra nem ígérem, de azért nézzetek be néha, próbálkozok. 

Képek: https://plus.google.com/photos/103745794736012056592/albums/posts?banner=pwa

Felszerésről pár szóban

Bicikli: Merida extrem 905, full 105 szett, ritchey stucni kormány és nyeregcső, Maxxis xenith Un categorie gumi 700x23c

Sátor:  Coleman cobra 2, 2 személyes sátor, 2 kg, 3000mm-ig vízálló, táskámba pont elfér

Táska 1: Bagaboo messanger L-s méret 29 liter /bővebben www.bagaboo.hu, csak ajánlani tudom/

Táska 2: BBB típusú, amazonról rendeltem, nyeregcsőre szerelhető csomagtartóra tökéletes, kb 20literes

ezen felül ami kihagyhatatlan:

hálózsák /intersport-mckinley/

 bicska /victorinox/

esőkabát és nadrág /decathlon- btwin/

fejlámpa: petzl /decathlon/

egy multifunkciós bicikliszerelő "bicska": Topeak hexus II 

napszemüveg: noname 4 féle cserélhető üveggel /Lidl/

-1. nap: Út Barcelonába

Nem vagyok egy nagy író, előre is sorry.

Elhagytam Cordobát, nagynehezen minden cuccom összeszedve, biciklis alkatrészek legalaposabban átnézve. A buszra kifele egy szenvedés volt, 2bőrönd bicikli kombóval mentem egyedül, 5perc a busz indulása után estem be, 1km séta 45perc.. hála istennek egy igen rendes sofőrt fogtam ki, aki megvárt és még bepakolni is segített / itt az a szokás, hogy nyomtatnak utaslistát jegyeladás alapján, és ha nincsen meg mindenki a főbb állomásokon létszámra, akkor nem indul a busz /. Az út 14óra volt, aminek egyetlen pozitívuma, hogy kaptam buszsofőrtől kajajegyet, amit az egyik hosszabb megállónál bemutatva ingyen kaptam kávét és egy szendvicset. Amíg le nem ment a nap, gyönyörű helyeken ment a busz, azthiszem egyre jobban beleszeretek ebbe az országba, és biztos, hogy még visszajövök ide!

ui.: Aludtatok már buszon? - Nem?! az a baj, hogy a 14órás út ellenére én se.. szerintem fizikai képtelenség.. 

képek: https://plus.google.com/u/0/photos/103745794736012056592/albums/posts

Magamról pár szóban

Pár szó magamról annak aki nem ismerne.

22éves vagyok, Budapesten tanulok a Kodolányi János főiskolán nemzetközi tanulmányok szakon. Szombathelyen születtem, itt okosítottak gimi végéig. Sport részről ha már az a blog a lényege :) : 5éves koromtól úsztam kb 6.-s koromig versnyeszerűen mellette kosaraztam és 1évig kung-fuztam. Utána 1évig semmit nem csináltam csak a hasamat növesztettem, aztán 8.-as koromtól vizilabdáztam, amíg fel nem oszlott a csapat(inkább kihalt) 2009ig "versenyszerűen" azóta sajnos átcsapott hobbiba ez a dolog. Biciklizni mindig is szerettem, régen sokat túráztunk családdal, de ahogy a bátyám elment egyetemre, én meg gimis lettem és nyaranta már más fele kacsintgattam ezek fokozatosan elmaradtak. 

Amikor felkerültem pestre, bkv helyett a biciklit választottam, itt már újra kezdett megjönni a kedvem, aztán tavaly tavasszal jött a szikra, hogy elakarok indulni a Vasi Vasemberen. Eleinte a dolog biciklis része egy trekking zajlott, majd kaptam kölcsön egy országútit, végül sikerült venni egy országútit egész jó áron. A versenyből végül nem lett semmi 3hónap edzést "kukába" dobva, mert egy esés következtében sikeresen csonthártyagyulladást kaptam térdembe, amivel sétálni is fájt, nemhogy biciklizni, de akkor már megfertőzött végleg, nincs visszaút. 

Ennek a túrának a történetét már ecseteltem a korábbi postba, ha minden jól alakul majd továbbiak is követik.