Rollin

4. nap: szenvedés

Reggel ötkor ébredtem a strandon, a homokot egyengető traktorok hangjára, és arra hogy megfagyok.. ..azért ezt a tényleges felkelést valahogy csak sikerült majdnem 7ig elhúznom, de annyi előnyöm volt, hogy most csak a hálózsákom kellett elpakolni. Ehhez persze már társult a tegnap említett csodás felismerés (hogy ellopták a kulacsom és a napszemüvegem).

Reggel a partról felmásztam Montpellierbe, ahol reggeli és telefontöltés következett, előre megalapozott aljas célból:) Sikerült egy nagyon jóféle pékségbe bekeverednem, ha otthon ilyen színvonal lenne azt hiszem rövid úton járhatnék Norbi tornára.. ..mondjuk olcsónak sem nevezném 4,70€-t fizettem egy jól kinéző valamiért, amiről kiderült hogy kb. fél kilogramm, teljes kiőrlésű tésztába bújtatott, két virsliből és valami isteni besamellel elkevert sajtból állt. Drága volt, de reggeli ebéd vacsora ezzel megoldódott :) Reggeli után a mekiben elücsörögtem még egy-másfél órát egy tea mellett, amíg telefonom töltődött. Végre újra volt GPS-m és kikeveredtem a városból, ami még így se volt egy ésszerű művelet. Utána szokásos szőlő-domb-villák váltották egymást.

Délutáni pihenőm alatt egy bolt előtt találkoztam szimpatikus francia túrázós nénivel, kicsit beszélgettünk, ők a férjével a tengerhez mentek Montpellierből, és nagyon lelkes lett amikor megtudta, hogy mit csinálok, merre tartok épp, bár azt nem akarta elhinni, hogy csak ennyi cuccom van :)

A bolt után sok bajom volt, kijött rajtam az előző napi 200km fáradtsága, de ezt sokáig nem kellett "élveznem ", ugyanis egészen 3km múlva eldurrant az első kerekem. Kicserélni 2 perc, az érzés amikor megtudod, hogy a nálad lévő pumpa* nem hajlandó fújni és tisztában vagy vele, hogy a mögötted lévő faluban nem volt benzinkút: felbecsülhetetlen...

Következett egy kellemes 6km-s séta, /spd cipőben ez annyira nem egyszerű, és nem is mókás/ végül 1 óra kitartó stoppolás után megállt valami (Oh yeah) a biciklim bekerült egy paci mellé, véglegesítve a vasparipa elnevezést) majd egy könnyed 15km-s út után ki is raktak az első benzinkútnál. Rossz lett volna lesétálni ezt a távot. Gumi felfúj, Dani boldog.

Tekertem kb. 30 kilométert, megálltam inni, és azon gondolkodtam, hogy maradjak vagy továbbmenjek-e. Pár pillanattal később a dilemma eldőlt, amikor a nemrég kísérelt belsőm a hang alapján módszeresen felrobbant. Szerencsére egy kemping közelében voltam, így most itt vagyok, és ahogy elmerültem a sátorverés után a medencében, rájöttem hogy, a 10 eurós szállásdíj minden centjét megérte, isteni volt.

Reggel ismét keríthetek egy benzinkutat, és most nem 8 bart fújok a kerékbe, annak ellenére, hogy bírnia kéne..

*Decathlonban szerszámot és belső gumit venni a tapasztalataim alapján nem érdemes!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.